2009 június 4. | Szerző: Plur
Az apukám azt mondta: “Kislányom, a sas nem eszik legyet.Inkább megdöglik.” ja, és szerinte bárki lehet sas.Még én is.
A hétvégén azt mondták: “felborul a vad és a vadász szerepe” magyarul, nem jól vagyok összerakva.
Sting azt énekli: “be yourself, no matter, what they say”
A Firmám pedig azt: “Évus, neked vannak egyáltalán saját gondolataid?”
2009 május 21. | Szerző: Plur
Lustaság-kuplung-ébredés-spanyol-cipő-félelem-megfelelni akarás-várakozás-gyerekmosoly-nehézség-kérdés-jó hír-feszengés-siker.
2009 május 5. | Szerző: Plur
A konklúziót nem vontam le az előbb.
Arra jutottam, hogy egyedül vagyunk. Vannak mellettünk ideig-óráig szerelmek, barátok, családtagok. De sosem örökké. Sosem mindig. Elég félelmetes, hogy egyedül kell gyakorolnunk a felállást, mert egyáltalán nem biztos, hogy lesz ott valaki, aki felsegít. De olyan biztos lesz, aki visszalök (- talán kicsit túlzásba viszem. Én sem szeretem, amikor valaki ennyire borúlátó és a sorsán nyavalyog)
Azt hiszem, sosem megyek férjhez. Hazugságnak gondolom az egészet. Valahogy olyannak tűnik nekem, mintha a házassággal az emberek egy baromi sebes folyású, széles folyamon akarnának átevezni, csak nem tudnak egyedül. És a folyóparton valaki abból csinál üzletet, hogy tutajokat árul, de csak két ember vehet egyet.Ezért az emberek összeállnak, aztán átvergődnek a folyón. Van, hogy közben valaki átszáll egy másik hajóra, vagy leesik.Van, hogy a társa utánanyúl, megtartja. És a végén partra száll két megöregedett, csalódott emberi lény, akik, ha már így megérkeztek, együtt maradnak a végsőkig. Különösebben jó ez nekik? Érdemes volt nem átszállni másokhoz? Érdemes volt támaszt nyújtani a másiknak?
Hallottam már ezt is, azt is. Nem tudom, mit higgyek.
2009 május 5. | Szerző: Plur
Nagy a káosz. Kezdem felismerni, hogy az emberi életek olyanok, mint azok a statisztikai feladatok, amelyikekben az a kérdés, hogy 25 színes golyóból hányféleképpen tudsz nyakláncot csinálni?
Méltán tesszük fel a kérdést: mit jelképeznek a színes golyók?
Nos, kedves mindenki, azokat a tényezőket, amivel Te meg én, meg Mi találkozunk: szerelem, barátság, siker, öröm, na meg a jó öreg csalódás, szakítás, kudarc, etc. Aztán ezeket a Sorsnak, vagy Isteni Gondviselésnek vagy nevezd, aminek akarod, az a kérges, öregedő, simogatást meg pofont egyaránt osztogató keze beledobálja a nyuszis kalapba és jól megkeveri. Te meg sorban húzol…. innentől elég egyértelmű.
És a legszebb az egészben, hogy olyan hirtelenséggel váltják egymást a dolgok, hogy csak kapkodom a fejem: szinte egymás kezébe adja a kilincset a kalapos, frakkos, komoly öregúr, a Csalódás meg a sátáni kacajú, boszorkánykülsejű Szakítás.
(Kicsit pesszimista a hangulatom, így írhattam volna a copfos Örömről vagy a kosztümös Sikerről)
2009 április 29. | Szerző: Plur
A legjobb ötletek, vagy, ha mondhatok ilyet: az ihlet félálomban talál meg. De amilyen kristálytiszta és egyértelmű ez a gondolatmenet akkor annál jobban erőlködöm, hogy mindezt felidézzem, amikor elkezdődik a nap.
Írok egy novellát, ami egy ilyen ötletből származik, de nagyon úgy tűnik, hogy egyre messzebb kerülök az eredetitől. Circa a huszonnyolcadik variációt ízlelgetem magamban, de valahogy egyik sem jó. Vajon mit lehet kezdeni ezekkel az “áldott” gondolatokkal?
2009 április 24. | Szerző: Plur
Ideig-óráig magamat is sikerül ám becsapnom: elült a vihar, viszonylag kevesebb a dolgom, de a fordítás helyett inkább 3 internetes világba regisztráltam és játszom.Úgy tűnik, hogy a könnyebb virtuális lét jobban fekszik.
2009 április 2. | Szerző: Plur
A tanulmányi osztály ajtaja mellett olvasható valami olyasmi, hogy az ember folyton időhiányban szenved, de aztán nem tud mit kezdeni az idejével. Ez halmozottan igaz ránk, az Úr jelenlegi évében.
Érdekes volt ráeszmélnem erre gyerekként is: a szembe szomszédban lakott egy számomra kedves házaspár, akik sokat presztráltak gyerekkoromban. A néninek nem volt mosógépe, csak centrifugája, úgyhogy elég sok időt vett igénybe, amíg magára és a férjére kimosott.Éppen ezért ki volt jelölve egy nap minden héten, amikor ezzel foglalatoskodott.Ez volt a hétfő.Vasárnapról maradt ebéd, így arról aznap nem kellett gondoskodnia.Délután már kint száradtak a tiszta ruhák a levegőn.
Na most, ott volt az Anyukám (és ezek a megállapítások nem pejoratív értelemben értendőek).Na neki nem igazán volt megállása.PEDIG és itt jön a meglepetés: nekünk volt/van/lesz mosógépünk!Neki nem kellett külön napot szánnia a mosásra.Bepakolta a kis hajdút és indult is a program, amit kb. egy óra múlva kiszedett, kiteregetett és ennyi.Pedig mi öten voltunk/vagyunk. Mégis, amikor arról volt szó, kinek van több ideje, erre-arra, akkor biztos a szomszéd néni nyert volna.jó, ilyenkor lehet azzal jönni, hogy Ő nyugdíjas volt és volt rá ideje.Erre azt mondom, hogy anno, pl. 50 évvel ezelőtt, amikor egy háziasszony családot látott el, téli estéken azért volt ideje/kedve/energiája hímezni/kötni/horgolni, vagy kukoricát morzsolni, ami pláne szórakoztató volt, mert jöttek a többiek a faluból és együtt csinálták.Pletyiztek, nevettek, meg is volt a társasági program.Kibeszélték a problémáikat.
Ezen azért érdemes elgondolkodni.Ez a példa ráhúzható minden általunk végzett tevékenységre és megdöbbentő dolgokra jutunk.
Mindez persze rám is igaz.
2009 június 9. | Szerző: Plur
Match Point – Match Point – Match Point
Kémia szigorlat 3
Tervek a hétre: – öngyilkolászás abbahagyása
– “Kedves Éva, egyedül nem is olyan rossz”
Oldal ajánlása emailben
X