2010 január 6. | Szerző: Plur
Na, megvolt ez a vizsga is, aztán, hogy görbül-e, majd kiderül.
Más: van két kedves barátom, akik úgy hiszem, rájöttek, hogy engem csak akkor lehet ösztökélni valamire, ha valaki kegyetlenül rugdos, hogy csináljam már, mert egyébként elveszik a lelkesedésem, gondolom, hogy ebben én úgysem vagyok olyan jó és hagyom az egészet…Na, Ők összebeszélés nélkül kitalálták, hogy szabnak egy-egy határidőt, és addig teljesítenem kell az általuk kiszabott dolgokat:) Természetesen mindkét dolog az én javamat szolgálja, és Ők csak jót akarnak, de azért vicces, hogy mi mindenre képesek, és, hogy hogy ismernek:)
Megszóltak “bizonyos” illetők, miszerint milyen kis negatív és bolond vagyok, mert alulértékelem magam, stb. Úgyhogy ünnepélyesen megígérem, hogy megfogom a copfom, és kihúzom magam a slamasztikából, ami gyakorlatilag nem is létezik, csak én keverem magamnak.
Egyébként most jól érzem magam:)
De tényleg!
2009 december 21. | Szerző: Plur
Tényleg hatalmasakat kell hasalnom egymás után többször, hogy tanuljak valamit:)
És a legdurvább, hogy a családom meg a barátaim mindig előre megmondják, hogy mi lesz a következmény, de ugye én naiv vagyok…Nem baj, azt hiszem, most már elmúlt a tegnapi sértettségem és dühöm, sikerült felfogni, hogy valóban nem érdemes olyanba kapaszkodni, aki rangon aluli, mert előbb-utóbb kibukik, hogy az. Mondjuk különös vonzalmat érzek a hülye, érzelmi és értelmi intelligenciájukat tekintve visszamaradott, csalódott, iszákos, ostoba emberek pátyolgatására és rendre sikerül el is hitetnem magammal, hogy nekem ezektől milyen jó is lesz. Persze nem.
Az a fura, hogy jelenleg tényleg ez a legnagyobb bajom. Szerencsére semmi komolyabb.
Reményeim szerint ma átmegyek az ipar gyakUV-n, sikeresen kitalálom, hogy hol fogok szilveszterezni, de sztem Veszprém lesz belőle Vikivel és társaival, megünneplem a karácsonyt a szeretett kis családommal, aztán jöhetnek a vizsgák januárban:)
2009 december 7. | Szerző: Plur
A hétvégén többen is megtaláltak azzal, hogy látszik rajtam, valami nem ok belül. Valamin agyalok, örlődöm, szenvedek, nem találom magam. És igazuk volt. És az a legmeglepőbb, hogy ezek mind férfiak voltak.
Érdekes, hogy általában úgy tekintek a másik nemre, mint akik valóban egy másik bolygóról érkeztek: Ők a Marsról, mi a Vénuszról. Ennek következtében ugye nem sok közös van bennünk…Pedig dehogynem. Bár ezt főleg akkor érzem, amikor valakiben (férfiban) csalódok. Ez mostanában is megesett, de hál’ Istennek van körülöttem elég ellenpélda, hogy tudjam, nem Nőkre és Férfiakra oszlik az emberiség, hanem Emberre és Emberre….annyira mások vagyunk..Amivel nekem például soha nem volt gondom, az a barátok jelenléte. Volt, amikor X hiányzott, vagy Y összevitáztam, de sosem voltam egyedül. Valahogy mindig mellém sodor az élet egy rakás jó embert 🙂 És sokak erre panaszkodnak. Nekem fel sem tűnik, milyen mákom van a barátaimmal, mert sok embernek nincsenek ilyen emberek kéznél.
2009 november 30. | Szerző: Plur
Szeretnék rendszeresebben írni….olyan jó volt visszaolvasni a régi dolgokat és nagyon elhanyagoltam ezt az oldalt mostanában…
A késztetés megvan, itt ülök a klaviatúra felett, de most nem megy. Olyan a fejem, mint egy nagy tál makaróni, összegubancolódott szálakkal…Nem tudok kihúzni egyet sem 🙁
2009 október 27. | Szerző: Plur
depeche mode: the truth is miles away….valóban messze vagyunk tőle.
Főleg a férfiak, akik akarnak tőlem valamit.
És én is attól, hogy eminens legyek…..hullámösszecsapás a fejem felett
2009 szeptember 29. | Szerző: Plur
Reges regen irtam. Es most angol klaviaturan irok, ugyh nem is lesz ugyanaz…:)
back to school. utolso ev. lassan kezdenek korvonalazodni a szakdoga dolgai.
uj alberletben vagyok, egy tunderi lannyal, aki (erre tegnap jottem ra) szinte minden mozdulataban emlekeztet valakire: sajat magamra:) ugyh ennek nagyon orulok, marmint neki.
egyedulallosag. na, ez nagy falat. azt hiszem, honapokig elnyomtam magamban a dolgokat, nem zartam le tisztessegesen az elozo kapcsolatomat es erzesteleniteskent csinaltam a hulyesegeket. talan rendezodik ez is a kis lelkemben. azert az fura volt, hogy amig harom evig alig lehetett kihuzkodni a napfenyre, most nem tudok itthon ulni estenkent. most van szept 29 es en, ha jol emlekszem, egy estet toltottem eddig itthon. mintha valaki szetverte volna az uveggolyot, ami egeszen idaig az otthonom volt.
egyelore ennyi
2009 július 5. | Szerző: Plur
minden változik és mégis minden ugyanaz. ugyanaz a kéz írja ezeket a sorokat, mint aki fél évvel ezelőtt kádat súrolt a bánfalvi negyvenben és akkor még fogalma sem volt arról, hogy a gazdája miken megy keresztül.
hétköznapi dolgok ezek, mindenkivel megtörténnek. de kiszámíthatatlanul jönnek és mennek is.
de az egész történetem itt él a zsigereimben. bármi történik velem, az csak úgy és abban a formában történhet, ahogy én hagyom, hogy történjen. minden az ENYÉM.
érdekes lenne egyszer úgy cselekedni, ahogy természetünktől fogva nem tudunk. de azt hiszem, ez nem lehetséges. azok a mozdulatok, cselekedetek, gondolatok, amelyek valamilyen módon jellemeznek és megmásthatatlanul az enyémek, nem tudnak önálló életre kelni és nélkülem “lenni”.
elrugaszkodott a téma.
minden, ami most van, olyan, mintha visszröpítene 17 éves önmagamhoz, amikor Éltem. most is ÉLEK, Érzek, Félek, Szeretek.
2009 június 16. | Szerző: Plur
Ma megint egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy autót vezethessek: meglett a rutin vizsgám.
De nem ez foglalkoztat. Nem is a közelő szigorlatom, vagy a nyár gondolata. Talán most először nem könnyebbülök meg a gondolattól, hogy lassan tényleg szabad leszek, és nem KELL semmit csinálnom, mert itt a nyár. Életem lehet, hogy utolsó semmittevős nyara.
2010 január 8. | Szerző: Plur
Egy kedves barátom mondta:
“Évus, aki Téged nem értékel, az hülye”
ennyi:)
Oldal ajánlása emailben
X