2009 július 5. | Szerző: Plur |

 minden változik és mégis minden ugyanaz. ugyanaz a kéz írja ezeket a sorokat, mint aki fél évvel ezelőtt kádat súrolt a bánfalvi negyvenben és akkor még fogalma sem volt arról, hogy a gazdája miken megy keresztül.

hétköznapi dolgok ezek, mindenkivel megtörténnek. de kiszámíthatatlanul jönnek és mennek is.

de az egész történetem itt él a zsigereimben. bármi történik velem, az csak úgy és abban a formában történhet, ahogy én hagyom, hogy történjen. minden az ENYÉM.

érdekes lenne egyszer úgy cselekedni, ahogy természetünktől fogva nem tudunk. de azt hiszem, ez nem lehetséges. azok a mozdulatok, cselekedetek, gondolatok, amelyek valamilyen módon jellemeznek és megmásthatatlanul az enyémek, nem tudnak önálló életre kelni és nélkülem “lenni”.

elrugaszkodott a téma.

minden, ami most van, olyan, mintha visszröpítene 17 éves önmagamhoz, amikor Éltem. most is ÉLEK, Érzek, Félek, Szeretek.