2008 november 23. | Szerző: Plur |

 21 éves vagyok, de azt hiszem, sosem leszek a felelősségteljes felnőtt kategória tagja.

Csodálom azokat – bár néha sajnálom is- akik például  nem tudnak egy egészséges napocskát eltölteni az ágyukban.Csak úgy.Indok és ok nélkül.Persze kivételt képeznek, akik ezt nem  tehetik meg(kisgyerek, stb.).ILLETVE nem.Ők sem képeznek kivételt.Tehát helyesbítenék:abszolút tudom sajnálni azokat, akik nem tudnak egy napot semmittenni.

Tudom, hogy szükséges, és az élethez elengedhetetlen dolog a cselekvés, de mi értelme házat építeni, egyáltalán “tető alá hozni egy családot”, amikor nem tudjuk élvezni?Nem tudunk azzal a tudattal felkelni, hogy ma maximum ennivalóért és a Wc-re megyünk ki, mert azt a gyönyörű plafont szeretnénk csodálni, amit 2 hónapja gipszkartonozott a mester.

Vagy egyszerűen kivenni 10 filmet a Tk-ból és egész nap csak azokat bámulni.Egy napot nem tudunk erre áldozni?Sokan nem.Bár én már inkább a másik véglet vagyok, aki túl sokat áldoz erre.

De éppen ma gondoltam bele, hogy circa 2 év múlva úgysem lesz már időm ilyesmire, úgyhogy mi a fenének áldozzam fel magam a házvezetés oltárán, pláne, ha úgyis albérletben lakom?