2008 november 19. | Szerző: Plur |

 Eléggé labilis körülöttem minden most.

Nagyon szeretem a kedvesemet, csak nem szeretem, amikor megígér valamit és sicher, hogy beüt a crach…Úgy unom már….

Aztán persze, az x-edik költözés, albérletből albérletbe.

Az egyetem is csak döcög, persze a vizsgaidőszak megint egy rémálom lesz: 9 vizsga és két szigorlat….Ugye, milyen szarul hangzik?Evidens, hogy egy ilyet nem visz el az ember csak úgy, úgyhogy neki kellene állni előre tanulni, ert most nem akarok görgetni végre semmit.Bár mennyi mindent elhatároztam már így.

Aki azt mondja, az egyetemi évek voltak életem legszebb évei, az tutira nem tudja, mit beszél.Valahol ez volt nekem az átmenet gyerek- és felnőttkor között és baromira nem úgy emlékszem vissza, mintha minden flottul ment volna, vagy,hogy olyannagyon gondtalan vagyok.Életem legnagyobb mélypontja, a bet
egségem is tavaly volt, úgyhogy én engedelmetekkel emlékeznék még mindig a gimnáziumra.

Bár tudom, hogy nem fog egyszerűsödni a helyzet, de az előttem álló dolgok picit ideálisabbank tűnnek, igaz, fogalmam nincs, merre sodor az élet.

Zagyválok csak össze-vissza, de azt hiszemm, most ez tükrözi azt a mérhetetlen motiválatlanságot és bizonytalanságot, amit valószínűleg mindenki érez, csak valaki jól álcázza, valaki rosszul.