2008 november 3. | Szerző: Plur
Én annyit gondolkodtam már ezen az egészen, hogy lassan már én unom.Sőt, nem lassan, hanem unom.Full elegem van.
Most hívnám fel azok figyelmét, akik esetleg ártani akarnak nekem, hogy NAGY ÍVBEN KERÜLJENEK EL! ÉS SEMMILYEN KAPCSOLATOT NE LÉTESÍTSÜNK EGYMÁS KÖZÖTT!
Aki egy kicsit is azt érzi, hogy megvan benne a hajlam a csesztetésemre, hagyjon békén….
Na, jó, ez csak poén.
Annyira leszívja az ember energiáját, ha folyton a megoldáson rágódik.Talán jobb lenne, csak folyni hagyni az eseményeket a saját medrükben.
Próbáltam, hogy talán majd a többi barát segít, de szegények is csak ugyanazokat a közhelyeket tudják hajtogatni, meg persze nem követhetem az Ő tanácsaikat, hiszen én én vagyok.Nekem kellene tudnom, mi a helyes.Szembenézni a félelmeddel és a legeslegjobb belátásod szerint cselekedni baromira nehéz.
Most mát gondolom az is unja, aki eddig nem unta.
Abba is hagyom.
2008 november 2. | Szerző: Plur
Nah,
végre itt vagyok meint.Már hiányzott egy kicsit ez a “művi kinyilatkoztatás”.
csodálatos két hetem volt:)
Az elsőt a nővérem otthonában töltöttem és nagyon sokat babáztam, ugyanis van egy öt hónapos pici unokahugom, Boglárka, akit imádok
A második pedig otthon telt, szintén velük és a szüleimmel kiegészülve-sokat dolgoztunk a ház körül, ugyanis az Apukám gyűjtögető életmódot folytatott több évtizeden keresztül és ennek kisebb-nagyobb(inkább nagyobb) nyomait szándékoztunk koptatni, mert megszűntetni huszadmagunkkal is kevesen lettünk volna.
Istenem, gyönyörű szavakkal írtam le, amit sokkal puritánabbul is le lehetette volna, de ettől ezekután inkább tartózkodom.
Ami megmaradt, hogy nem csak Apuként és Anyuként kell tudni a szüleinkre tekinteni, hanem emberként is.Ebben segített Apukám egyik esti mesedélutánja.Aztán sose felejtem el azt az isteni pizzát, amit a Nővérem csinált.Mellesleg Ő baromi jól és változatosan főz.
Szóval jó volt.
Most pedig megint itt vagyok Sopronban és kezdődik számomra is holnaptól az iskola, ugyanis a múlt hetet és egy az egyben ellógtam….:P
2008 október 16. | Szerző: Plur
Vicces, hogy a kórház pszichiátriáján úgy kezelik az embert, mintha egy gyógyszerfüggő lenne….mondanom sem kell, hogy baromira nem voltam készségesek és kedvesek.
Csak azt nem tudom, hogyha mániás depressziós lennék és így viselkednek velem, beteszem-e a lábam még egyszer.
Mi lenne, emberek, ha felfognánk, hogy attól, hogy valakin nem látszik a problémája, még van neki???
2008 október 15. | Szerző: Plur
Felszabadult egy érzés, amikor felvállalod végre a véleményedet és kiszabadulsz abból a ketrecből, amit mások jóindulatba burkolt rosszindulata állít neked.
Mai nap jól indult-Tájökológia keretein belül megnéztük a békaalagutakat Hidegség község környékén.Különben először nem is hittem el, hogy van ilyen községnév, hogy Hidegség…Bár, aki Bugyiban lakik, annak még durvább.
Nem ez a lényeg.
Szóval a Tanár úrral megnéztünk egy fakitermelést, ami éppen az utunkba esett-magyarul éppen vágták és húzgálták a fákat traktorral.Érdekes, hogy Ő abból a szempontból vizsgálta a kérdést, hogy belehúzzák a gallyakat a kis forrásvízbe, ahol a békák szaladgálnak, és szidta az erdészeket, De: érdemesnek tartottam volna megkérdezni egy erdészt is, hogy mit gondol erről a dologról.Bár nem hinném, hogy otthon telesírja a kispárnáját szegény békák miatt.
Az egészből azt akartam kihozni, hogy jó lenne, ha az egyetemeken megtanítanák nekünk a sok tényen kívül azt is, hogy hogyan lehet szert tenni objektív szemléletre, amivel minden kérdéskört a lehető legtöbb szempontból lehetne körüljárni, vagy ha ez nem is lehetséges egy emberben, akkor kik azok az emberek, akiket érdemes megkérdezni.
Ez úgysem reális.De álmodozni szabad.
Most pedig elballagok a kórház pszichiátriai részlegére, hogy keressek magamnak egy pszichiátert, mert az enyém cserben hagyott.Hogy etikailag helyes-e, hogy nem veszi fel nekem x ideje a telefont, és hogy én most egy másikat keresek, helyes-e, nem tudom.
2008 október 14. | Szerző: Plur
Anikó, annyira jó érzés, hogy azt írtad, még mindig tetszik, ahogy írok!
Teljesen felvillanyozott!
Azoknak, akik nem jártasak a történetben: anno, kb 100 évvel ezelőtt, a gimnázium kezdeti időszakában én egy jó magyarosnak számítottam esszék, fogalmazások terén.Majd jött a magyar fakt és Kedves, akinek most nem fogom leírni a nevét, de tisztelettel adózom a tudása előtt, szóval neki sikerült úgy letörnie csekéllyé fejlődött önbizalmamat, hogy hosszú ideig nem tudtam jó érzéssel tollat ragadni.
Talán mostanában ennek vége lesz.
2008 október 14. | Szerző: Plur
nem tudok képet feltölteni, illetve feltöltöttem, de nem látja senki más, csak én….majd egyszer.
2008 október 10. | Szerző: Plur
Szar egy nap.Nem kifejezés, hogy mennyire.
Egy barátomnak panaszkodtam egy másik “barátra” nemrég, és annyit tanácsolt: Félsz, hogy egyedül maradsz, mi?Félsz, hogy azt mondják, hogy Ez megőrült?Inkább maradj egyedül,mint hülyékkel.
Igaza van?
Van-e bennem annyi erő, hogy egyedül maradjak?Vagy végül minden kisimul?Illeszkednünk kell a környezetünkbe?Idomulnunk kell?Milyen arányban?Hol kezdődünk MI?
Bennem olyan “instant” minden mostanában.Könnyen feloldódnak a dolgok és kavarognak, mint egy kávéscsészében.
Nem tudom eldönteni, hogy melyik a helyes: a fekete kontra fehér, a Te és Én, és a jó vs rossz közül.
Mindegyik út könnyű.Könnyen választható.De melyik járható?
Hogy aktuális legyek: Melyik kifizetődő?
Megint én
2008 október 7. | Szerző: Plur
szóval megint én…
szeretném, ha ez a blog most megint aktívan működne, sőt, szeretném, ha publikus is lenne, mert eddig baromira titokban volt.kérdés, hogy az ember tudja e vállalni az eddig és az ezután írtakat.
megint elkezdődött egy félév és én még mindig nem tudom, mi a túrót keresek itt.mármint az egyetemen.
baromi sok felesleges energiám van és továbbra sem tudom lekötni semmivel magam.
attól félk, az egész életem így fog elmúlni, annak az árnyékában, hogy égető vágyat érzek, hogy csinálhassak valamit és végül sosem csinálok semmit.
alkotni lenne jó:rajzolni, festeni, alakítani, tervezni, megálmodni, megcsinálni…és erre mindenki bölcsen mondhatná, hogy miért nem teszem.mert a végeredménnyel sosem vagyok megelégedve és elmegy a kedvem az egésztől:(talán az írásban kellene valami maradndót létrehoznom.
mindig izgatott az írás-mind a nehézségei, mind az a katartikus élmény, hogy a fejünkben hemzsegő gondolatokat hogyan kell egy toll vagy egy klaviatúra segítségével sorba, rendszerbe összegezni, esetlegesen úgy, hogy mások is örömüket leljék benne.
ehhez kapcsolódva szeretném szeretettel ajánlani mindenkinek, akinek a keze ügyében van egy Baudelaire kötet, hogy olvassa el a francia szimbolista Egy dög c versét , mert fantasztikus!ez a mai napig a kedvencem.bár a szimbolistákkal már nem teljesen értek egyet, mármint a hitvallásukkal, ez inkább a serdülőkoromra volt jellemző. de ez a vers örök.csodálatos szerelmi vallomás
megyek.
2008 november 3. | Szerző: Plur
Nah, megoldódott….Vagy elrendeződött.
Legalább már nincs az a nagy kő a szívemen:)
:):):):):):):):):):):):):):)
aki tud egy potya belgiumi fuvart, szóljon!
Oldal ajánlása emailben
X