2010 május 11. | Szerző: |

 Mennyire fogalmam nem volt arról, milyen felnőni, meg felnőttként élni. Bár, most is még csak keresgélek, tapasztalgatok, de az egyetem első éveiben tényleg mintha üveggolyóban lettem volna..Most meg pár nap alatt egy csomó inger, egyetemi stresszelés, emberi kapcsolatokkal való szenvedés, kérdések, az ember meg leseget befelé, hátha jön valami válasz. De arra mindig várni kell. És még nem álltam munkába.

Kéne a 85 Évus telefonszáma, hogy megdiskuráljam, hogy mi merre hány méter. Ha valakinek  megvan, adja meg 🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!