2009 december 7. | Szerző: Plur |

 A hétvégén többen is megtaláltak azzal, hogy látszik rajtam, valami nem ok belül. Valamin agyalok, örlődöm, szenvedek, nem találom magam. És igazuk volt. És az a legmeglepőbb, hogy ezek mind férfiak voltak.

Érdekes, hogy általában úgy tekintek a másik nemre, mint akik valóban egy másik bolygóról érkeztek: Ők a Marsról, mi a Vénuszról. Ennek következtében ugye nem sok közös van bennünk…Pedig dehogynem. Bár ezt főleg akkor érzem, amikor valakiben (férfiban) csalódok. Ez mostanában is megesett, de hál’ Istennek van körülöttem  elég ellenpélda, hogy tudjam, nem Nőkre és Férfiakra oszlik az emberiség, hanem Emberre és Emberre….annyira mások vagyunk..Amivel nekem például soha nem volt gondom, az a barátok jelenléte. Volt, amikor X hiányzott, vagy Y összevitáztam, de sosem  voltam egyedül. Valahogy mindig mellém sodor az élet egy rakás jó embert 🙂 És sokak erre panaszkodnak. Nekem fel sem tűnik, milyen mákom van a barátaimmal, mert sok embernek nincsenek ilyen emberek kéznél.