2009 április 2. | Szerző: Plur |

 A tanulmányi osztály ajtaja mellett olvasható valami olyasmi, hogy az ember folyton időhiányban szenved, de aztán nem tud mit kezdeni az idejével. Ez halmozottan igaz ránk, az Úr jelenlegi évében.

Érdekes volt ráeszmélnem erre gyerekként is: a szembe szomszédban lakott egy számomra kedves házaspár, akik sokat presztráltak gyerekkoromban. A néninek nem volt mosógépe, csak centrifugája, úgyhogy elég sok időt vett igénybe, amíg magára és a férjére kimosott.Éppen ezért  ki volt jelölve egy nap minden héten, amikor ezzel foglalatoskodott.Ez volt a hétfő.Vasárnapról maradt ebéd, így arról aznap nem kellett gondoskodnia.Délután már  kint száradtak a tiszta ruhák a levegőn.

Na most, ott volt az Anyukám (és ezek a megállapítások nem pejoratív értelemben értendőek).Na neki nem igazán volt megállása.PEDIG és itt jön a meglepetés: nekünk volt/van/lesz mosógépünk!Neki nem kellett külön napot szánnia a mosásra.Bepakolta a kis hajdút és indult is a program, amit kb. egy óra múlva kiszedett, kiteregetett és ennyi.Pedig mi öten voltunk/vagyunk. Mégis, amikor arról volt szó, kinek van több ideje, erre-arra, akkor biztos a szomszéd néni nyert volna.jó, ilyenkor lehet azzal jönni, hogy Ő nyugdíjas volt és volt rá ideje.Erre azt mondom, hogy anno, pl. 50 évvel ezelőtt, amikor egy háziasszony családot látott el, téli estéken azért volt ideje/kedve/energiája hímezni/kötni/horgolni, vagy kukoricát morzsolni, ami pláne szórakoztató volt, mert jöttek a többiek a faluból és együtt csinálták.Pletyiztek, nevettek, meg is volt a társasági program.Kibeszélték a problémáikat.

Ezen azért érdemes elgondolkodni.Ez a példa ráhúzható minden általunk végzett tevékenységre és megdöbbentő dolgokra jutunk.

Mindez persze rám is igaz.